Tíz éve fejeztem be a Károlytáró nevű honlapom írását, igaz, a napokban, a választások előtt írtam még pár sort a pedofilokkal  kapcsolatos népszavazás okán.

Tíz év alatt jöttek-mentek az emberek, újak születtek, sokan meghaltak a régiek közül. Én közben annyira lesántultam, már bevásárolni se tudok Gyöngyösre utazni, Károlytárón ténykedésem kimerül abban, néha kiviszem a szemetet, meg az üres üveget a szelektív hulladékgyűjtőhöz, felbotorkálok a lépcsőn és vissza a lakásomba. Üldögélek itthon, szerencsémre el tudom magam látni nézem a meccseket, meg az orosz nyelvű Tv-sorozatokat orosz dokumentum filmeket, amikből aztán elég sokat tanultam. Most már az orosz doku filmek is mások lettek mint a daliás szovjet időkben voltak.Ezekből   tudtam meg, hogy Lenin elvtárs tartótisztje egy Párvusz nevű nemzetközi szélhámos volt. Sorra veszik a kommunista vezéreket, gaztetteikkel együtt pld. Dzserzsinszkijt, Kalinyint, Molotovot, Sztálint, Beriját, Bulganyint, Malenkovot, Trockijt, Lenint, Kaganovicsot, Hruscsovot még a hozzájuk menekült Kun Bélát is. A sorozat címe "Elfelejtett vezérek" leírni is sok ennyi gazember nevét. Kiderült 1966-os ötös történelmi érettségimen nyújtott tudásom a Tanácsköztársaságról ma csak a biztos bukáshoz lenne elég, mivel csupa hazugságot tanítottak akkor nekünk amit én aztán szépen felmondtam és ötöst kaptam persze érte. 

Nem csak tévézek, néha olvasok, vanak kedvenc könyveim,de azokat most nem sorolom fel, minek is?

Pipázgatok, kávézgatok, néha akad egy kis vörösbor is azért. Közben a gondolatok kavarognak a fejemben, felidéződnek események, emberek.

De most az új lakókról, akikről én is tudok.

Lépcsőházunkban közvetlen mellettem lakást vett Lehotai László. Teljes lakásfelújítást végzett, de még nem költözött ide. Talán majd a nyugdíjas éveiben fog.

Az emeleten, szemben velem szülei lakásában, miután ők máshová költöztek, Cseh Péter lakik. Peitvel nagyon jól jártam, mert szívélyes, segítőkész ember. Kocsival, naponta jár Gyöngyösre dolgozni, hoz nekem onnan, ha megkérem ezt- azt. Legutóbb például csöpögő vizcsapomat javította meg. Vett új szelepet a rossz helyett, kérés nékül ki is cserélte. Öröm és főnyeremény az ilyen szomszéd. Én csak tudom, hiszen a régi lépcsőházban Okoska volt a szomszédom!

A Károlytáró a felfedezetlen gyönyörű Mátra nevű blogomban a Hozzászólások menüpontba tettem Szinusz levelét. Nos, azóta Szinusz ideköltözött. Gál Szilviának hívják és azonnal egy hatalmas piros ponttal kezdett nálam. Ugyanis az új lakásomban nem volt net, a régiből kétségbeestt üzenetet írtam a Facebookra, segítsen aki tud! Szilvia válaszolt. Neki van ismerőse, aki tud nálam Wi-fit telepíteni. Így is lett. Jött az ismerős és felszerelte, amit kellett, minden kitűnően működik

 

 Szilvia párja Somlai László, akit egy darabig ignoráltam. Ugyanis nagyon hasonlít egy áltatam okkal gyűlölt személyre. Amikor mi Kozma Bandival kiegészítve a néhai Bódi Gyurival meghitten iszogattuk a bolti bejárat előtti ablakpárkányál sörünket, vagy annak hiányában szintetikus szeszünket és ha Laci bement mellettünk  a boltba, odaköszönt nekünk, én tüntetőleg és feltűnően elfordultam.

-Mi a bajod vele? –kérdezték ők. Megmondtam nekik.

-De hát nem is a Lajos!- derült ki később. Csak nagy a hasonlóság. Ő egy mérnök ember, építő vagy útépítő. Rozmárral már meg is javítottak a kanyarban egy darab utat. Szóval tévedtem én is, beismerem úgy mint Golda Meir volt izraeli miniszterelnök asszony tette, mikor megkérdezték tőle tévedett-e valaha is?-Igen tévedtem egyszer. Egy vitában beismertem, hogy nincs igazam, pedig igazam volt. Akkor  az egyszer tévedtem- .Annyira szerény ez a miniszter elnök asszony, mint minden,  a győzelmükben biztos belvárosi magyar  politikus a mostani országgyűlési választások előtt volt. Később Laci korlátot szerelt  az úthoz vezető és az útról levezető lépcsők mellé, de ezt már megköszöntem neki, mert tényleg hálás voltam. Használtam is mindkét korlátot, ha néha eljutottam odáig. Szavazni is ő vitt le a faluba április 3.-án Előtte templomban voltak Szilviával, hazaértek és 11-kor indultunk is szavazni .A kocsiban megkérdeztem-Mit főz Szilvia? Moslékot?- Szilvia nem szokott moslékot főzni-mondta. Nem értette a kérdésben lévő iróniát csak később. Nekem addigra már nagyon szavazhatnékom támadt, felgyülemlett bennem a harag és a válasz is kikívánkozott belőlem arra a sok aljasságra amit  összehordtak rólunk az utóbbi időben. Tizenegy óra volt és még be sem voltam rúgva, pedig 10-re már be kellett volna tépni  a hazudozásuk szerint. Régebben egyszer könyvjutalmat nyertem a Népszava keresztrejtvényének megfejtéséért, azért csak egyszer nyertem, mert mindössze egyszer húztak ki a sok jó megfejtésem ellenére. Gumicsizmám sajnos sincs, mindhárom televízióm okos, nem csak a királyi tv-t tudom nézni, a moslékot nem szeretem, rettenetes fehér képződmény és bugaparaszt tanyasi patkány létemre sem. Világ csúfjára krokodilagyú vidéki létemre egyetemi végzettségem van de nem büfé-ruhatár szakon végeztem ám, mint a budapesti főpolgármester úr és nagy tudású cimborái. Ezek után aztán leszavaztam, szabadon, arra akire akartam és nem voksoltam azokra, akikre végképp nem állt szándékomban, mert öreg vagyonk ugyan, de nem hülye és az eszem se ment még teljesen el.

Ma délelőtt láttam megboldogult Okoska kutyáját Somlai László sétáltatta. Sziszi kutya ugyancsak vígan parádézott a póráz elején, mint egy paripa. Látszott rajta boldog, és jóllakott volt.Végre kikerült Okoska furkósbotjának árnyékából és életében először ehet eleget. Nem kell rettegnie félcédulás gazdájától sem többet.

 Minden új lakót természetesen nem ismerek, hogyan is ismerhetnék, ha nem tudok kimozdulni? Szándékosan beszélni bele  a vak világba  meg  nem akarok, az úgy is előfordul véletlenül velem is, másokkal is. Mikor még tudtam utazni, Gyöngyösön jártam. Gyorsan végeztem, bementem a buszmegálló várótermébe, gimnazista  koromban sokat jártam ott. Bent elég vegyes, hangos népség volt. Üres helyet kerestem, láttam, a Koháry útra néző oldalon, a pénztárhoz közel van egy szabad pad. Ott üldögéltem, ám közben egy sötét bőrú alak kiszúrt magának. Mindig ez történik velem, ha akad a környéken például  román zokni vagy kés árus, feltétlenül megtalálnak és megpróbálnak rám sózni néhány  bóvlit  Okvetlenül jön valaki, adjak neki 20-30 forintot, mert csak ennyi hiányzik a buszjegye árából. Nagyon bamba mi több ostoba képem lehet, vonza a jehovista hittérítőktől kezdve  a legkülönbözőbb kéregetőket. Most is ez történt. Odajött a szemmeltartóm leült mellém, kérdezgetni kezdett, hová utazom, stb. Nem válaszoltam, sőt ingrülten elkergettem magam mellől, de visszajött. Rájöttem, az lesz a legjobb, ha kimegyek a termből a peronra. Ki is mentem hiába volt kint hideg és lett volna még bőven időm a buszig. Mindegy innen menni kellett. Kint leültem egy tetszetős külsejű üres padra, de rögtön meg is bántam, mert a pad vasból volt és irgalmatlanul hideg. Azt kellene télen ilyen hideg vaspadra ültetni, aki megvette és iderakatta nekünk szigorúskodtam. Emlékeztem, a peron másik oldalán, a lakótelepre néző részen, a pékáru bolt mellett, fapadok voltak régebben, és délelőtt oda sütött a nap is. Ott jó lesz, gondoltam. Mentem is az egyik pad üres volt. Nem sokáig maradtam egyedül. Egy fehér botos vélhetőleg vak ember helyet keresett és némi kopogtatás után meg is találta mellettem.  Egy darabig csendben üldögéltünk egymás mellett, de nekem hamarosan indult a buszom, ideje volt cihelődni..-Viszlát- mondtam.-Viszlát-vágta rá ő is egyből. Ennyiben maradtunk. De aztán szöget ütött a fejembe a kérdés. Mért mondta azt , hogy viszlát? Elvégre ö vak és nem látott engem egy árva percig sem. Csak kicsúszott a száján és ostobaságot mondott? Biztosan így lehet. Beszélt automatikusan nem gondolta meg mit mond. Szóval oda akartam kilyukadni nem tudom, kik költöztek tíz év alatt Károlytáróra.Szándékosan  vakvilágba beszélni meg minek?

Közben meg kellett válnunk Veronikától, a postás kisasszonytól. Munka mellett mérlegképes könyvelői szakvizsgát tett, ő pedig végzettségének megfelelő munkakört keresett.Talált is, így aztán elhagyott bennünket. Munkáját megosztották, ketten örökölték, a leveleket most már Orsika hozza.

 Orsival vigyázni kell  .Bejelöltem a Facabookon ismerősőmnek, lájkoltam nála egy sütemény receptet. Odabiggyesztettem a lajk mellé „Ezt szívesen megkóstolnám Orsika!”  Mit ad Isten? Másnap csöngettek nálam. Orsi volt kezében egy tányér süteménnyel. Születésnapomra kedvenc vörösboromból hozott egy üveggel. El kellett fogadni, amit nem bántam meg, mert tényleg finom volt a sütemény meg a kékfrankos is. Ezek után többet kaját Orsinál lájkolni nem szabad, mert az a helyzettel való aljas visszaélést és Orsi szándékos kihasználását jelentené. Majdnem jártam már így  egyszer korábban is. Akkor éppen Visontán voltam orosz-magyar műszaki tolmács. Ugyanis a Gagarin Hőerőmű 3. sz blokkjának építését szovjet tanácsadók segítették. Egyszer az egyik szovjet szakértő szándékosan írok szovjetet mivel zömében ukránok voltak és nem oroszok  egyikük pedig egyenesen kozák. Akkor még minden ukrán nagyon tudott oroszul a Szergej nem Szerhíj volt. Harkov nem Harkiv a nemzeti öntudatuk egészséges, nem kirekesztő. A Szovjetúnióban is megvolt a főváros vidék ellentét a "moszkoviták ugyanúgy lenézték  a nem moszkvicsokat mint a mi belvárosi semirekellő magát értelmiségnek képzelő siserehad tart minket vidékieket alacsonyabb rendűeknek. A nem orosz köztársaságok  az első adandó alkalommal búcsút intettek Moszkvának, önálló hazát alapítottak. Nézzenek oda moszkvai segítség nélkül sikerült is nekik mindez. Reneszánszát élte a nemzeti nyelvek újraélesztése, ami nem ment vadhajtások nélkül. Egy példa erre. Oroszul a kandúr megfelelője kot de  az új-ukránban már nem kot lett mint régen, hanem kit. Harkovból meg Harkiv ahogyan Szergejből Szerhij. De a kit cetet jelentett régebben, nem jelenthet egyszerre cetet is meg kandúrt is. Sebaj,  mondták a nyelvújítók Ukrajnában úgysincs cet, minek legyen külön szó rá ha nincs is ilyen állat a hazánkban. Érdekes logika, ezek alapján  a magyar nyelvből törölhetnénk a kenguru vagy akár krokodil szavakat is a cetet, bálnát meg pláne, ahogyan igazmondó ellenzéki politikus kifejezést is. Szóval azt mondta akkor a szovjet mérnök -Van itt a közelben, a falu szélén egy Birkacsárda nevű étterem. Elmehetnénk kipróbálni, ha van kedved. - Nekem ilyesmit nem kellett soha kétszer mondani .Kedvem mindíg volt iszogatni.  El is mentünk, a csárda nagyon pofás, hangulatos volt ettünk-ittunk, végül miközben fizettünk volna odajött hozzánk az étterem vezetője vagy tulajdonosa.

–Minden rendezve van, az urak a vendégeim voltak-mondta a fizető pincérnek Mondhatom csak pillogtam.. Eddig nem volt szokásban engem birkacsárdában etetni-itatni. Jobban megnéztem vendéglátónkat. Hoór Jőzsef volt a jobb sorsra érdemes Gyöngyösoroszi Február 24. mg. tsz. egykori elnöke. Józsi bácsi nem gyöngyösoroszi születésű ember volt. A tsz-t vagy alapításának dátumáról nevezték el Február 24. –mg. tsz.-nek, vagy pedig, én erre a valószínűbb verzióra hajlok, az alapításkori Bölcs Vezérünk születésnapjának tiszteletére  hízelgésből vették fel  a Február 24. nevet. Vagyis Rákosi Mátyás, a nép körében ismertebb és  nagyon gyűlölt nevén Matyi születésének dátumát. Bár inkább  szorult volna anyjába az a kopasz feje kívánta neki mindenki. Regnálása idején kisgyerek voltam még, de mivel viccek tömege terjedt el róla, igy aztán néhányat  megjegyeztem.  Bemegy az állampolgár az anyakönyvi hivatalba, nevet szeretne változtatni. –Mi a neve?- kérdezik tőle. –Szar Mátyás- a válasz. –Igen, elég csúnya családnév- sajnálkozott  a hivatalnok. –Azzal semmi baj.-tiltakozott a kérelmező -csak a keresztnevemet akarom arról a piszok Matyiról másikra  cserélni.Az első tsz. nem sokáig bírta, amint lehetőség adódott rá, felbomlott. De a levert forradalom után új erőre kapott a kollektivizálás.  Gyöngyösorosziban ismét megalakult a szövetkezet. Neve meglepő módon, mivel Matyi már Kirgíziában volt száműzetésben, nehéz lett volna neki tovább nyalni, de újból Február 24. mg. tsz. lett. Nem láthattak a jövőbe honnan is tudhatták volna, hogy február 24. elátkozott nap 2022. február 24-én fog kitörni az orosz-ukrán testvérháború is. Az alapítók esetleg titkon abban bíztak, sorsa azonos lesz, elődjével és gyorsan felbomlik, ha már egyszer a neve is ugyanaz. Hoór József a II. Február 24-nek volt kezdetben az elnöke .Sok mindent megpróbált, kacsa tenyészet, kertészet alapítást, ezekről a próbálkozásairól  még én is tudtam. Leváltották vagy ráúnt a szélmalom harcra, de egy idő múlva már nem ő volt az elnök. Engem biztosan Apám miatt ismert, mert őt mindenki ismerte a faluban. Édesapám, bár harmadvezető volt az Ércelőkészítő üzemben nagyon sok külön munkát vállalt. Négyen voltunk és vagyunk még most is testvérek, a tisztes megélhetésünk miatt Apám szinte éjjel-nappal robotolt. Matyi rendszerében a békekölcsön fontosabb volt az életszínvonalnál. Apám mit tehetett, jegyezte a rá kirótt békekölcsönt és gályázott. Jobb módú embereknek  vaskaput,  ereszcsatornát, disznóperzselőt készített szerelt össze, javította az összes kutat és motorkerékpárt, ráadásul otthon méhészkedett is. Akkoriban a faluban különben is alig akadt szakember vagy, ahogy  mondták, iparos, Jakab József borbély Berzsenyi Dániel kovács Horváth László kerékgyártó volt a választék ha nem számítjuk a Postáspista becenevű postamestert.  Szóval kellemetlen helyzetbe kerültem a Birkacsárdában, mert ha nem fogadom el Hoór Józsi bácsi meghívását, akkor megsértem őt, de erre gondolni se mertem. Ha elfogadom és megköszönöm szépen, többet bizony nem jöhetek ide. Nem akartam olyan helyzetbe kerüni, hogy később potyaleső számítónak tűnjek a jó szándékú, Apámról jó emléket ápoló Hoór József előtt. Így aztán az volt az első és utolsó látogatásom a Birkacsárda nevű intézményben.Érdekes vannak helyek ahonnan a vendégek a túl rossz bánásmód miatt , vannak ahonnan a túl jó miatt maradnak ki. Orsival hasonló lett a helyzet, ha dícsérgetem tovább a Facebookon megosztott kajáit, azt gondolhatná megint adományokra ácsingózom, így aztán inkább hallgatok.

Zetor Zsolti a postai csomagok kézbesítését végzi.

 

 Elég a YouTube keresőbe beírni A Zetor Zsolti kulcsszót, előbuknak Zsolti felvételei. Mindenkinek ajánlom őket. Dallamos, ritmusos zenét, hallhat kitűnő előadásban.  Első alkalommal Zsolti egy kéretlen éremküldeményt hozott. Mit tehettem, éremgyűjtő vagyok, kifizettem, átvettem.Ezt az érmet nem az általam ismert kereskedéstől  a Magyar Éremkibocsátó Kft-től kaptam.  Mivel szinte hetente küldtek valamit, ami nem illett bele a gyűjteményembe, elhatároztam, írok nekik. Írtam is, címemet töröljék az adatbázisukból, mivel a következő küldeményt nem fogom már átvenni, hanem visszaküldöm. Ugyanakkor szóltam Zsoltinak, hogy ettől a feladótól többé ne hozzon nekem semmit se. Zsolti megígérte, így lesz.Ettől kezdve a Gyöngyösoroszi temetőtől felhívott ha csomagom érkezett, felhozza-e? Csakhogy a hívása eleinte hasztalan volt mivel Károlytárón nagyon alacsony és véletlenszerű a térerő, ezért nem tudtunk kapcsolatba kerülni. Később rájöttünk hogyan tudjuk a kommunikációs problémát megoldani. Ha a sima telefon nem működik, akkor javasolta Zsolti , legyünk ismerősök a Facebookon, használjuk  a Messengert. Levélírásom óta kéretlenül csomag nem érkezett hozzáml.De különben is működni kezdett a beépített szűrő Zetor Zsolti személyében.

 Abban a lépcsházban, ahol a korábban laktam a  közvetlen szomszédságomba Okoska fészkelte be magát illetve vackolódott el, ahogyan azt korábbi blogomban írtam már. Miután én is beköltöztem, nyájas szomszédom meghívott, tekintsem meg lakását. Semmi különös, frissen meszelt falak, de az előszobában szembetűnt egy furcsa lakberendezési tárgy. Kb 1 méteresre lekopott vas fúrószár volt a  sarokba támasztva.-Ha megtámadnának, legyen mivel védekezzek-magyarázta Okoska. Megnéztük a konyhát és a szobáját is. Ott a belső ablakpárkányokon féltéglányi andezit kövek voltak elhelyezve némi kvarc kristályos borítással, gondolom az esztétikának is engedve, mivel más, fontosabb funkciójuk volt  azért.-Ha jön a betörő az ablakon keresztül, a kövek lezuhannak, mivel az ablakok befele nyílnak és leverik a köveket, a zajra felébredek,ezért  nem tudnak álmomban sem meglepni.-tudtam meg a elővigyázatos szomszédomtól. Bár nem voltam rá kíváncsi beterelt a WC-jébe is, ahol talán a szűkösebb hely miatt a kinti fúrószár öccse, egy kb 50 cm-es fúrószáracska képezte a védelem alapját. Vendégszereteből  ötös,-gondoltam és távoztam is. Többet nem voltam Okoskánál, hiába voltunk éveken keresztül szomszédok.Balga módon azt képzeltem, Okoska  ennyi védekezéssel beérii képzelt.betörői ellen. Megint tévedtem. Pedig az Okoska- féle arborétum gyakorlatilag lehetetlenné tette ablakai megközelítését. mégis tovább javított a védelmen. Kopácsolás hallatszott a szomszédom lépcsőházi ajtaja felől. Kiderült vasrácsos ajtót szereltek fel nála. A vas ajtó után vasrácsos ablakok következtk, minden ablakra!- Ennek  teljesen elmentek otthonról- gondoltam- vagy készül a bolondok házába a rácsok mögé, ahová való lenne. De nem vitték be, senki se jelentette őrült magatartását. Így aztán még évekig csúfította Károlytárót, hatalmas furkósbotjával őrizte a semmit, terelte maga előtt szencsétlen kutyáját.Később igazán beteg lett, állítólag Orsi vitte neki a gyógyszert. Végül jött a halálhír, ki-ki saját értelmezése szerint fogadta és dolgozta fel:-_Károlytáró szegényebb lett, kiüresedett- így írt Orsi a Facebookon. -Feldobta a talpát, letette a kanalat,kipurcant, megdöglött-gondoltam én elég gonoszan, bár ha meggondoljuk, az aljasság, írígység restség, naplopás, tolakodás , ingyenélés szinonímájaként gondoltam mindíg rá, ezen nem lehet csodálkozni. A Facabookra csak annyit írtam:-én bizony nem sajnálom. sőt!-Kaptam is a fejemre dühös kommenteket, de néhány károlytárói, akik ismerték őt, lájkolták kurta bejegyzésemet.

Károlytátó 22-ben fölöttem Benusék laktak,mellettük Jenő, aki férfi neve ellenére valójában Katalin volt. A Jenő nevet Fórizsné  ragasztotta rá,  így lett Fórizsné kersztlánya-fia. Jenő mellett Ifj Ács István lakott mongol feleségével Handával, háta mögöttl nevén Hondával.A II. emeleten Gellért Lajos lakott a családjával. Mellettük Fórizsné, végül a Kozma család, Bandi, felesége Gizike és a két gyerek Andris És Kriszti.A Jenő név megfejtése hülyenő árulta el Fórizsné a lépcsőház bizalmi.A keresztanya telibe talált. Jenő nevére bőségesen rászolgált. Amint visszakapcsolták lakásomba a villanyt, rögtön panasszal jelentkezett. Állítása szerint brummog a villanyórám, zavarja őt a pihenésben. Azonnal szóljak az áramszolgáltatónak, cseréljék ki a villanyórát! -Melyik brummog?- Mutassa meg Katika. -most éppen nem brummog, de egész éjjel zajolt. -Fal van a maga lakása és a villanyóra között.-bátortalankodtam. -A villanyóra különben is kint a lépcsőházban a fürdőszabája falán van. Ugye nem a fürdőszobában szokott aludni? Két falon át is hallani, amikor éppen brummog? Igenis de mennyire hallani, azonnal cseréltesse ki! Elfogyott a béketűrésem.-Maga meg a fejét cseréltesse ki okosabbra, az biztosan szebb is lesz a mostani boszorkány stílusútól. Egy kis tyúkész se ártana bele.- Nincs mit szépíteni, csúnyán összevesztünk.De ha találkoztunk én még ráköszöntem. _Kezét csókolom Katika!- Egyszer aztán nem bírta tovább:-Maga nekem csak ne köszöngessen!- fortyogta.- Jóvanna gondoltam Csókoljon meg téged a harapós ló. aztán igyon rád a medve vizet!-Túlbecsültem a medve étvágyát, mert Jenőt akkori boszorkányos fazonjában az oroszlán is csak sírva ette volna meg. Ezzel beszüntettem a köszönést. Éveken keresztül elmentünk egymás mellett fapofával, üdvözlés nélkül. Egészen a múlt hétig. Akkor éppen jöttem hazafelé a színesüveg hulladékgyűjtőtől, egyszer csak szembe jött Jenő. A szokásos módján kikenve, kifenve, tűsarkokon libegve- kopogva. Szó nélkül elmentem volna mellette amikor biccentett külseje alapján a régi megszokott boszorkány fazonú fejével -Jó napot!  -Kezit csókolom vágtam rá. Ellibegett, és én azóta se tudtam, múló szeszély volt csak a köszönés, vagy pedig végre helyrebillent az esze kereke  a mi Jenőnkek? Gyötört  is a bizonytalanság legközelebb köszönjek-e előre neki, vagy mi legyen, inkább lökjem egyből fel? A válasz tegnapelőtt jött meg. Nem jött meg  a mi Jenőnk esze,, sőt! Még jobban bezápult az. Éppen teregettem, mikor a járdáról rám köszöntek. Meregettem a szememem, mivel rosszul látok, ki lehet az? Néhai Gellért Lajos Orosziban élő legidősebb lányára ismertem rá. Édesanyját ellátni szokott feljárni Károlytáróba. Mérgesen panaszolta, Hangyáné (Jenő hivatalos neve) váratlanul déli 12-kor bezárta a lépcsőházuk bejárati ajtaját, az ebédhordó nem tudott bejutni a lépcsőházba, ebéd nélkül maradtak.Elmondta és ment tovább. Arra gondoltam, jóval kezdett ki megint Hangyásné! Ízlelgettem az új nevet Hangyáné, sokkal egyszerűbb megjegyezni Hangyásné formában. A Gellért klán már csak létszáma miatt is le fogja Jenőt gyözni,de ha beszámítjuk a jehovisták vallási fanatizmusát is, akkor Jenő silány élete még inkább pokollá válik. De ez a história csak most kezdődik.

Jenővel volt az első összetűzésem Károlytárón, nem kellett sokáig várni a következőre sem. Egy madárfészek miatt szereztem magamnak új haragost. az alagsorban, ahol laktam, a bejárati ajtóm mellől nyílt a folyosó a pincék felé. A pinceajtó bal sarka felett, az én ajtómtól kb. 2 méternyire egy csicsergő fecskepár fészket rakott. Ki is keltek a fiókáik, felcseperedtek csiviteltek, majd szárnyrakaptak és nyár végén elrepültek. Következő tavasszal izgatottan vártam, visszajönnek-e a fecskéim? Magamban dúdolgattam "Látlak-e még fecskemadár." Visszajöttek, vígan csiviteltek, takarították, renoválták a fészküket, de egyszer  csak megjelent Fórizsné a bizalmi minden tekintélyével és hatalmával. Seprű vagy partvisnyéllel a fészek irányába csámpázott, akkor még ne volt ennyire sánta, csak aljasul gonosz, leverte a fészket, körbenézett nagy diadallal. Én persze -Mit tettél te szerencsétlen? A fecske meg a gólya a magyarok szeretett madarai. Még dalokat is írtak hozzájuk.-Ő persze visszaacsargott. Mit képzelsz, hogy én a bizalmi meddig tűröm el, hogy a fecskék össze-vissza szarják a lépcsőházat? Hiába mondtam neki, az én ajtóm előtt laknak, ha takarítani kell utánuk az már az én dolgom, nem az övé. Nem tágított hülye elmebetegnek nevezett, ahogy araszolt hazafelé. Ebben maradtunk. Majd még kitérek rá, hogyan keletkezett örök harag, köztem és a nagyhatalmú lépcsőház bizalmi között. De mindent csak sorjában. Lépcsőházunkban a vízdíjat és a közös, lépcsőházi, pincei villanyszámlát a közös képviselő intézte. Valami baj lehetett azonban a vízdíj lakásonkénti elosztásával,néhány lakó sokallta a rájuk kirótt hányadot. Egyszer, mikor kimentem az ajtón, a pince folyosón, a lakásom mellett Kozma Gizike és Benus Kati nagyon füleltek valamit. Mit is? -Magas a vízdíj, nyilván elfolyik valahol a víz -mondták.- Innen úgy halljuk,mintha nálad, a WC-ben állandóan folyna. -Nálam aztán nem. Bemehetünk megnézni? Gyertek. Bejöttek, megnézték, hát tényleg nem folyt. Elnézét kértek, elmentek.Ezután mindenki vízórát szereltetett fel rajtam kívül. Velem a lépcsőház bizalmi úgy számolt el, hogy a lépcsőház összesített vízdíjából levonta  a lakásonként leolvasott összevont fogyasztást, a fennmaradó rész az enyém lett, hol több, hol kevesebb, idővel egyre több. Közben Kozmáék elköltöztek, szemben az út másik oldalán vették meg egy ikerház alsó felét.Ott szépen berendezkedtek. Kriszti akkor még aprócska lány volt.-Hogy tetszik az új lakás Krisztike?-kérdeztem egyszer.-Ó nagyon jó, mikor Anya mosogat nem áll felette Éva néni, figyelve nem pocsékoja-e a vizet?- Láthatóan nem csak nekem volt bajom a bizalmival. Mint már említettem ostoba vagy bárgyú képem lehet,mert a régi lakók Kozma Bandi vagy Benus Feri ha ittak és otthon ezt számon kérték rajtuk mindíg rám hivatkoztak.-Az Attilával voltam.-A két asszony kezdett szúrósan hegyesen nézni rám, mint gaz csábítóra, aki bűnös utakra csalogatja az ő ma született bárány urukat. De csak addig tartott ki az áthárítós módszer  amíg a férjek új munkahelyre nem kerültek. Bandi egy országjáró szerelő csapat tagja lett, én meg Pestre kezdtem járni.Benus elkerült a Mátrába a környezetvédőkhöz, megszünt a rám való mutogatás. Ferkóról, aki brigádvezetó volt hallottam, néha már munkaidőben sikerült annyira leszopnia magát, hogy a besztottai eldugták a szerszámosládába, ha híre támadt, jön a természetvédelmi felügyelő Dala László erdőmérnök úr. Dala Lászlót én régóta még a seregből ismertem. Együtt voltunk tartalékosok Egerben. Mikor bevonulunk jött szembe egy tartalékos hadnagy. Megállt előttem -Neked meg hogyhogy megvan a szakállad?-Mért ne volna?-értetlenkedtem.Kiderült, a tiszteket egy héttel a sorállomány előtt vonultatták be, szigorú haj és szakáll nyíráson estek keresztül. Mi a sorállomány úgy voltunk, ahogy éjjel álmunkban felvertek bennünket .Én szakállasan és sántán, mert előző nap kispályás focimeccsen játszottam ahol Rozmár a saját kapusunk lerúgott. Haza akartam adni egy labdát Rozmárnak, de ő bőszen kirohanti a kapuból semerre sem nézve senkre sem hederítve, vakon belebikázott a nagy lábujjamba, annyira  igyekezett menteni.Aztán  nagyot szusszant,  várta az elismerést  a felszabadító rúgásért , amit részemről  nem kapott meg. Szóval ott sántikáltam a Dobó István laktanya sivár udvarán várva a beosztásomat. Szakaszvezető voltam, lövegparancsnok lettem. Egy 85 milliméteres löveg és a kezelő személyzet parancsnoka. A lövegkezelők az első időkben tartottak tőlem, rossz emlékeik lehettek a szakaszvezetőkről, nem tudták, tényleges koromban én egy percig sem voltam szakaszvezető, a leszerelés napján léptettek elő, mert egyetemi, tápos ezredben, Kiskörösön szolgáltam. A többiek mind őrmesterek vagy törzsőrmesterek lettek leszereléskor én csak szakaszvezető, igaz mutatóba akadt azért egy-két tizedes vagy őrvezető is .Míg a többiek pedáloztak, én  közben kitanultam a sunnyogás magas tudományát. El is határoztam a rajomat is megtanítom sunnyogni. Azzal kezdtem, a seregben mindent a látszat alapján ítélnek meg .Mi se szórjuk szanaszét a fegyvereket, tártáskákat szimatszatyrokat, stb. rakjuk szépen katonás rendbe, megmutattam nekik hogyan kell.  Aztán ha jön egy kemény vállapos tiszt minket  ellenőrizni mindenki ugorjon a helyére, vágja magát vigyázzba, én meg majd pattogva lejelentek neki. Ennyi kell csak egy kemény vállaposnak rögtön megnyugszik, látja itt minden rendben  van kezelők a helyükön, szerelvény rendezett, megnyugodva megy tovább. Mi meg utána heverészhetünk, kártyázhatunk, csak egy valaki mindíg őrködjön jön-e megint valami tiszt? Ha ideesz a fene valam irangosabb előlárót, akkor ismét sorakozó, a  forgatókönyv, az előbbiek szerint. Én 122 mm-es tarackon lanultam ki a tűzérséget nálam egy ilyen 85 mm-es tábori ágyú csak játékszernek ment el. A rajomban senki nem volt tényleges korában tűzér, csak Sanyi az irányzó, vele kezdtük el magyarázni a többieknek, kinek mi a dolga. Sanyi civilben kőműves volt Gyöngyösön, rajta kívül a raj tagja volt Füzesabonyból a szintén Sanyi fuvaros  (6) lóval és egy nagy bajúszú kocsmáros Laci Hatvanból. Na és egy furcsa jelenség is a Kopasz. Azért Kopasz, mert az előző hetekben szerelt csak le, és máris behívták. Tartalékosnak ugye kopasz volt.  A seregben  örkutyaként  őrezredben szolgált előtte szegény. Tűzérségről csak hallomásból tudott. Csak érteném, mit keresett  tüzér alakulatban egy frissen leszerelt  őrkutya? Minek az örzésére szánhatták? Mindegy, neki is lett dolga, a legnehezebb munkát a lőszeres ládák fölötti parancsnokságot, azok logisztikáját, vagyis ide-oda hurcolását  bíztam rá. Most már berendezkedtünk mindent megtettünk ami a felületes szemlélőben fegyelmezett katonák képzetét keltené ha erre téved. Most ki kellett nyomozni a parancsnoki hierarchiát, a főbb tisztek bogarait, továbbá meg kellett szervezni a mindennapi betevő pálinka beszerzését is. Egy kis  őrmester (Őrmi) téblábolt a környékünkön, látszott rajta, tart egy ennyire profi csapattól. ami ugye mi lettünk volna? Bár a beosztás alapján ő volt a kiképző őrmesterünk, de valahogy nem tudott a megoldás magaslatára lépni. Megegyeztünk napi egy üveg pálinka ellenében eldicsekedhet eredményes kiképésünkkel, továbbá a tank makettet a vizsga lövészeten egyetlen lövéssel kilőjük neki. Úgy is lett, Őrmi nen buzerált bennünket, szállította a napi pálinkát, Sanyi kilőtte a tank makettet, Őrmit megdícsérték a kiváló kiképzésért. Így aztán eltelt a két hét  tűrhetően a sántaságom ellenére is. A lőtérről hazafelé befordultunk egy üres laktanyába éjszakázni.A körletben emeletes ágyak voltak, én  ablak melleti felső ágyat választottam, az ajtótól jó messzire, közelemben a rajom feküdt. A körlet folyosóján kisebb szobákba a tisztek kerültek. Dala hadnagy gondolt egyet, becsületből megnézi a legénységi szállást,mert neki, mint fölöttünk parancsnokoló tisztnek ismernie kell katonái szociális helyzetét gondolta.  Belépett az ajtón mondani akart valamit, nagy levegőt vett, elsápadt és kifarolt a körletből.Szíven ütötte a terem aromás levegője, mely törköly,vegyes pálinka,emberi bélgáz, bagófüst, büdös zoknik koncentrált illatából nemesedett össze. Hadnagy ilyet még nem szagolt, hacsak nem harci gáz szagoltatás kiképzésen. Mi a rajommal a félig nyitott ablak mellett  azért csak elvoltunk valahogy. Leszerelés napján megint összefutottam  Dala hadnagy úrral.-Te hol laksz, hova mész? hadarta. Én sietek haza Mátrafüredre-folytatta-, csak előtte vissza kell vinnem a vaságyamat a raktárba. Légyszi, hívjál még valakit és akkor ketten el is vihetitek az ágyamat -Rögtön jövünk bólogattam, persze teljesen mást gondoltam. -Na hadnagy, akkor jövök én neked ágyat cepelni,  amint a 6.20-as máramarosi tutajon leutaztam a retúr jegyem. Velem akarod   cipeltetni a nehéz vaságyadat, kopasznak nézel? Katonának is tarcsisnak is öreg vagyok, nem fogok ugrálni egy kopasz operett- hadnagynak  pont a leszerelésem napján! Várjál csak itt mig a vaságyadat megeszi a rozsda vagy a szakállad újra kinő és földig, a füled meg bokáig ér. De nem várt addig, a napokban is telefonált, úgyhogy sikerült neki leszerelni. A vaságy sorsát nem tudom. Ő biztosan tudja.

           

 

Oldal: Folytatás
Karolytaro-folytatas - © 2008 - 2024 - karolytaro-folytatas.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat